Miért nem született petíció, amikor az izraeli miniszterelnök Budapestre látogatott?

„Írországban komoly hagyománya van az ellenállásnak, ezért sem meglepő, ha a közéletben és a parlamentben is sokszor kerül szóba a palesztinai arabok ügye. A Kneecap provokatív kiállása a Hezbollah mellett, vagy a 2023. október 7-i mészárlás éltetése azonban pont, hogy nem segít ezeken az embereken, sokkal inkább ellehetetleníti a béke felé vezető párbeszédet. 

A Hezbollah deklarált célja, hogy Izraelt eltüntesse a föld színéről – ezért lődöz rakétákat lakott területre, és ezért robbant fel civileket. Ez egy terrorszervezet, amely rendszeresen követ el háborús bűnöket. Október 7-e pedig civilek elleni terrormerénylet, gyűlöletből elkövetett bűncselekmény volt. Akik ezeket a tényeket nem ismerik el, sajnos csak olajat öntenek a tűzre, ami enélkül is elég hevesen lobog. Nehéz mindezt nem egy ízléstelen és veszélyes önreklámnak tekinteni a banda részéről, ahogy a bocsánatkérés is elég felemás, hiszen mindezt nem hirtelen felindulásból, hanem teljesen tudatosan tették. 

Ez nem játék, ezért egyetértek azokkal, akik azzal érvelnek, hogy a veszélyes ideológiák támogatói, az uszítók nem szolgálják a megértést és a megbékélést, és erre fel kell hívni a figyelmet: tiltakozni kell. (Vagy még inkább fórumot biztosítani a párbeszédnek, ahogy azt Schönberger Ádám javasolta.) A szelektív kiállással azonban nem értek egyet.

Kénytelen vagyok azt feltélelezni, hogy aki válogat az áldozatok között, az valójában nem is ismeri el ezeknek az embereknek a szenvedéseit. Vagy éppen egyetért a kollektív büntetés elvével: a korlátozhatatlan bosszúval. Ha abban egyetértünk, hogy a szélsőséges ideológiák támogatói veszélyt jelentenek a közösségre, akkor bizony ki kellene állnunk Benjamin Netanyahu és kormánya ellenében is.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

***